Van egy könyv, ami ilyen utazások esetén az alfa és az omega, mégpedig a Lonely Planet Indonéziáról szóló útikönyve. Ebből megvettük a legfrissebb kiadást, hogy friss infókkal induljunk útnak. Nagyon hasznos, mert a látnivalók mellett szállásokról, étkezésről és főleg árakkal kapcsolatban is képbe helyez. Szóval van egy kiindulási pont, már már azt hihetnénk, hogy tudjuk mi mennyibe fog kerülni. De nem :). Kapásból mindenért a tízszeresét(!) kérik annak amit a könyben olvasunk, kemény alkudozás után sikerül lemenni kétszeres, vagy háromszoros árra. Indonézia szegény ország és olcsó is... ...a helyieknek. De ahogy turistát látnak pörög a szemük előtt a dollár jel, mint a rajzfilmekben (emlékeztek Dagobert bácsira?) :).
Ha turista vagy, akkor van pénzed. Ha volt pénzed olyan messzire elutazni, akkor gazdag vagy.
Legelső élmény, ahogy megérkeztünk Balira. Reptéren letámadtak a taxisok: where do you go? transport, transpot. Szóbaálltunk egy komolyabbnak tűnő egyenruhással, aki elmondása szerint a reptér hivatalos taxitársaságának dolgozik. Mondtuk, hova mennénk, mondott egy árat, amit a számomra furcsa angol kiejtésük miatt nem értettem pontosan. A könyvben leírtak alapján 70.000 rúpia (~7$) a taxi a szállónkig, kivettem hát 200.000 rúpiát egy automatából, mert hát az biztos elég lesz. Kérdezem, hogy akkor ennyibe belefér, ugye. Ekkor derült ki, hogy a fickó eredetileg 500.000 rúpiát kért. Mondjuk, hogy az nagyon sok, engedjen le belőle. Lement 300.000-re. Ezt is sokalltuk, kérte mondjunk mi egy árat. Mondtunk egy 150.000-et. Ennyiről hallani sem akart. Jó, mondom akkor vigyen bekapcsolt órával. Jaj, hát a reptér hivatalos taxijának nincs órája :). Persze. Ez volt az a pont, amikor nagyon határozottam megköszöntük az eddigi kedvességét és elindultunk más taxit keresni. S ez volt az a pillanat, amikor beleegyezett a 150ezerbe :).
Túlvoltunk az első sikeresnek mondható alkudozásunkon, amikoris kb dupla áron sikerült taxizzunk a hotelig :).
Sok hasonló sztorit szeretnék még leírni a továbbiakban. A hangvétel lehet, hogy kicsit keserédes, de azt elárulom, hogy ezek a "kalandok" tették teljessé az utazásunkat. Szerves része az ottani életnek, mi is tudtuk, hogy mire számíthatunk mikor elindultunk. És nem bántuk meg :). Ja, és mindenkit csak bíztatni tudok, érdemes ellátogatni. Csak a tapasztalatokat osztom meg.
No comments:
Post a Comment